Szia Maya!!!- kiáltottam boldogan a barátnőmnek, amikor beértem az iskola kapuján.
Sziaaaa!- fordult felém fülig érő vigyorral, ám ez a vigyor azonnal oda is fagyott, ahogy meglátta, hogy én vagyok és nem valaki más- Ja, Ari! Szia- mondta közömbösen.
Valami baj van?- kérdeztem aggódva.
Nem, nincs- válaszolt tömören....... és ellenségesen.
Hjajj, az elmúlt hetekben, mintha felesleges lennék a Három Legjobb Barátnő-ből. Lehet, hogy ők most már csak a Két Legjobb Barátnő akarnak lenni. Gondolom, Layla-ra számított, de csak én vagyok neki itt.
Bemegyünk a terembe?- kérdeztem úgy, mint hogyha fel sem tűnne, hogy ilyenek velem mostanában...
Te menj!- bökött felém- Én is mindjárt megyek.
De.... Fél perc múlva becsengetnek- szóltam oda. Időközben hátat fordított. :(
Nem mindegy neked, hogy ÉN mit csinálok?!?!- tombolt a folyosó közepén.
Gondoltam.... csak...- dadogtam.
Ne gondolj semmit, mindjárt megyek. Érted??? Vagy írjam ki nagy táblákra, hogy felfogd- üvöltött oda nekem.
Na jó- gondoltam- Eddig is nagyon ellenségesek voltak velem a lányok, de Maya mai kirohanása... Nemistudoooom....Miért utáltak meg?- gondolkodtam ofőin, miközben Mrs Flower ( hihihi ) Bennel próbálta felfogatni azt a nehéz dolgot, miszerint neki ma nem 5, hanem 6 órája lesz ( mint mindenkinek az osztályban...) - És Maya még nincs itt...- gondolkodtam tovább. Hát.... én szóltam, hogy fél perce van.
Ariana!- fordult felém Mrs Flower- Megmondanád, hogy hol van Maya és Layla?
Öööö, Layla beteg, Maya pediiiig..... A mosdóban van- hazudtam elég hihetően. Tudom, hogy nem bánt velem valami szépen, de akkor is ismerem. És akit én ismerek és kedvelek egy kicsit is, azt megpróbálom megvédeni.
Jó. Remélem igyekszik. Layla-nak pedig add át, hogy jobbulást- mondta a tanárnő szigorúan.
Hmmm, csöppnyit elegem van abból, hogy rám mindig mindenki számíthat, persze ha nekem kell segítség tesznek rám... Ez történt harmadik órában is. Éppen sorban álltam valami kajáért a büfében, amikor be csöngetett. Maya fél óráig "csücsült a wc-ben" miattam. Rá csak legyintettek, mondván, ő tudja. Én pedig csakazértis meg akartam venni azt a szerencsétlen minyont, mert azt hittem felfordulok. És mi lesz belőle?! Kapok egy igazolatlan órát és az aulában elhelyezett puffokon ülök, mert Maya egyből beköpött. Kösz, Maya!!!
És a matekról még nem is beszéltem... Most már biztos, hogy megutáltak.
2013. május 16., csütörtök
2013. május 7., kedd
1. fejezet
Esett. Nem, zuhogott. Igazából, szinte tornádó tombolt... És én írok, ...írnám a novellaíró pályázatra a novellámat, aminek sem az eleje, sem a vége, de még csak a közepe sincs szavakba öntve. Persze, a fejem már szétrobban, annyi ötletem van, de nem vagyok képes leírni. És most itt ülök és sírok. Anya és apa wellnes-hétvégén vannak, Mia és Mick pedig a nagyinál. Egyedül vagyok a szó szoros értelmében.
Az egész egy héttel ezelőtt kezdődött...
***
Jó reggelt!- kiáltott anya, miközben ráérősen letotyogtam az emeletről.
Neked is!- motyogtam az orrom alá.- Semmi kedvem iskolába menni. Még Layla sem jön...- szomorkodtam azon, hogy legjobb barátnőm megbetegedett.
DE OTT VAN MAYA!- üvöltött anya, célozva ,hogy mi hárman elválaszthatatlanok vagyunk... és ezt egyenesen az arcomba- Jaj, úgy sajnálom kicsikém! Azt hittem még nem értél ide- szabadkozott, miközben én a fülemet piszkáltam, és megpróbáltam megállapítani, hogy szenvedtem-e valamilyen maradandó halláskárosodást.
Meg ott van Tom is- mondta cinkosan anya, mire elvörösödtem. Ezerszer megmondtam már neki, hogy az , hogy az oviban kicsit (kicsit NAGYON) belé voltam zúgva nem azt jelenti, hogy most is. És egyébként meg, elhatároztam, hogy mivel szeretnék író lenni, ezért jó ideig nem kötöm le magam.
Igen ott van ő is- hagytam rá. Hadd higgye azt, hogy kicsi lánya nem bolond, és nem határozta el magát, hogy ő ugyan nem megy férjhez.
Szia Ana! Szia Apa! Szia Aji!- kiáltotta kórusban Mick és Mia, a két, 2 éves ikertesóm, akik mostanában mindig így köszönnek (kórusban, persze).
Mi a jeggeli?- kíváncsiskodott Mia.
Rántotta - mondta anya, várva a kicsik reakcióját, akik elfintorodtak majd összenéztek.
Mary csinálta - súgtam oda nekik, mire elvigyorodtak és kérlelően rám és apára néztek, hogy rakjuk őket az etetőszékükbe. Egyébként visszatérve a rántott a dologra. Anya nem valami kitűnő szakács ( és most finoman fogalmaztam), viszont Mary, az au pair-ünk... Ő az igazi nagybetűs ÉTELEK elkészítője. Persze, erre már a kicsik is rájöttek, úgyhogy most már ötünk közül anya az egyetlen, aki meg bírja enni a saját főztjét.
Kicsikém, képzeld, apáddal a hétvégén elmegyünk egy welness- hétvégére- mondta anya, még mindig kicsit furcsán nézve ránk a rántottás eset miatt.
Aha, tök szuper- mondtam kifejezéstelen arccal. Kéthavonta egyszer mindig elmennek valahová egy hétvégére, amit meg is értek, hisz a sok munka és a legtöbben most azt hinnék, hogy a gyerekek miatt is de nem. Minket Mary nevelt, ő tanított meg főzni, meg ilyesmik. Sőt, amikor nagyobb lettem, segítettem az ikreket pelenkáztatni, etetni (cumisüvegből ) és fürdetni. Anya és Apa nem nagyon ért rá a sok munka miatt. Így Mia és Mick, engem és Mary-t szinte második anyjaként szeret.
És akkor, ugye mind a hárman megyünk a nagyiékhoz?- tettem fel a költői kérdést. Mindig oda passzolnak minket, ha elmennek valahova.
Igen, Mia és Mick oda mennek, viszont arra gondoltunk, hogy elég idős vagy már ahhoz, hogy egyedül itthon maradhass - mondta büszkén Apa. Gondolom, mert eddig nem érkezett rám olyan nagy panasz plusz már elég idős vagyok...- Persze semmi buli, maximum Maya-t és Layla.t hívhatod át. Egy kis traccspartira- mondta szigorúan, csak azért, hogy megőrizze a tekintélyét.
Jaj, de jó! Köszönööööööm!- ujjongtam. Persze nagyon szerete a nagyiéket, de azért az nem semmi, hogy itthon maradhatok egyedül. Egyébként Anyáék tudják, hogy úgyis írosgatnék. Hmmm, olyan boldog vagyok, hogy az egész világot meg bírnám ölelni.
Az egész egy héttel ezelőtt kezdődött...
***
Jó reggelt!- kiáltott anya, miközben ráérősen letotyogtam az emeletről.
Neked is!- motyogtam az orrom alá.- Semmi kedvem iskolába menni. Még Layla sem jön...- szomorkodtam azon, hogy legjobb barátnőm megbetegedett.
DE OTT VAN MAYA!- üvöltött anya, célozva ,hogy mi hárman elválaszthatatlanok vagyunk... és ezt egyenesen az arcomba- Jaj, úgy sajnálom kicsikém! Azt hittem még nem értél ide- szabadkozott, miközben én a fülemet piszkáltam, és megpróbáltam megállapítani, hogy szenvedtem-e valamilyen maradandó halláskárosodást.
Meg ott van Tom is- mondta cinkosan anya, mire elvörösödtem. Ezerszer megmondtam már neki, hogy az , hogy az oviban kicsit (kicsit NAGYON) belé voltam zúgva nem azt jelenti, hogy most is. És egyébként meg, elhatároztam, hogy mivel szeretnék író lenni, ezért jó ideig nem kötöm le magam.
Igen ott van ő is- hagytam rá. Hadd higgye azt, hogy kicsi lánya nem bolond, és nem határozta el magát, hogy ő ugyan nem megy férjhez.
Szia Ana! Szia Apa! Szia Aji!- kiáltotta kórusban Mick és Mia, a két, 2 éves ikertesóm, akik mostanában mindig így köszönnek (kórusban, persze).
Mi a jeggeli?- kíváncsiskodott Mia.
Rántotta - mondta anya, várva a kicsik reakcióját, akik elfintorodtak majd összenéztek.
Mary csinálta - súgtam oda nekik, mire elvigyorodtak és kérlelően rám és apára néztek, hogy rakjuk őket az etetőszékükbe. Egyébként visszatérve a rántott a dologra. Anya nem valami kitűnő szakács ( és most finoman fogalmaztam), viszont Mary, az au pair-ünk... Ő az igazi nagybetűs ÉTELEK elkészítője. Persze, erre már a kicsik is rájöttek, úgyhogy most már ötünk közül anya az egyetlen, aki meg bírja enni a saját főztjét.
Kicsikém, képzeld, apáddal a hétvégén elmegyünk egy welness- hétvégére- mondta anya, még mindig kicsit furcsán nézve ránk a rántottás eset miatt.
Aha, tök szuper- mondtam kifejezéstelen arccal. Kéthavonta egyszer mindig elmennek valahová egy hétvégére, amit meg is értek, hisz a sok munka és a legtöbben most azt hinnék, hogy a gyerekek miatt is de nem. Minket Mary nevelt, ő tanított meg főzni, meg ilyesmik. Sőt, amikor nagyobb lettem, segítettem az ikreket pelenkáztatni, etetni (cumisüvegből ) és fürdetni. Anya és Apa nem nagyon ért rá a sok munka miatt. Így Mia és Mick, engem és Mary-t szinte második anyjaként szeret.
És akkor, ugye mind a hárman megyünk a nagyiékhoz?- tettem fel a költői kérdést. Mindig oda passzolnak minket, ha elmennek valahova.
Igen, Mia és Mick oda mennek, viszont arra gondoltunk, hogy elég idős vagy már ahhoz, hogy egyedül itthon maradhass - mondta büszkén Apa. Gondolom, mert eddig nem érkezett rám olyan nagy panasz plusz már elég idős vagyok...- Persze semmi buli, maximum Maya-t és Layla.t hívhatod át. Egy kis traccspartira- mondta szigorúan, csak azért, hogy megőrizze a tekintélyét.
Jaj, de jó! Köszönööööööm!- ujjongtam. Persze nagyon szerete a nagyiéket, de azért az nem semmi, hogy itthon maradhatok egyedül. Egyébként Anyáék tudják, hogy úgyis írosgatnék. Hmmm, olyan boldog vagyok, hogy az egész világot meg bírnám ölelni.
2013. május 4., szombat
Staaaart :))
Sziasztok!
A történetet fejezetenként fogom ide írni, a fejezeteket pedig 2-3 naponta rakom fel.
Ariana egy egyszerű gimis lány, aki inkább a művészlelkekhez tartozik.A saját kis világában él. Van 2 barátnője akikben megbízik. De vajon akkor a két lány miért él vissza ezzel a bizalommal. Van két öccse, akiket igazán szeret, mert szinte második anyjuknak érzi magát. A történetből kiderül az is, hogy miért...
1. fejezet nemsokára
A történetet fejezetenként fogom ide írni, a fejezeteket pedig 2-3 naponta rakom fel.
Ariana egy egyszerű gimis lány, aki inkább a művészlelkekhez tartozik.A saját kis világában él. Van 2 barátnője akikben megbízik. De vajon akkor a két lány miért él vissza ezzel a bizalommal. Van két öccse, akiket igazán szeret, mert szinte második anyjuknak érzi magát. A történetből kiderül az is, hogy miért...
1. fejezet nemsokára
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)