2. fejezet

 Szia Maya!!!- kiáltottam boldogan a barátnőmnek, amikor beértem az iskola kapuján.
 Sziaaaa!- fordult felém fülig érő vigyorral, ám ez a vigyor azonnal oda is fagyott, ahogy meglátta, hogy én vagyok és nem valaki más- Ja, Ari! Szia- mondta közömbösen.
 Valami baj van?- kérdeztem aggódva.
 Nem, nincs- válaszolt tömören....... és ellenségesen.
Hjajj, az elmúlt hetekben, mintha felesleges lennék a Három Legjobb Barátnő-ből. Lehet, hogy ők most már csak a Két Legjobb Barátnő akarnak lenni. Gondolom, Layla-ra számított, de csak én vagyok neki itt.
 Bemegyünk a terembe?- kérdeztem úgy, mint hogyha fel sem tűnne, hogy ilyenek velem mostanában...
 Te menj!- bökött felém- Én is mindjárt megyek.
 De.... Fél perc múlva becsengetnek- szóltam oda. Időközben hátat fordított. :(
 Nem mindegy neked, hogy ÉN mit csinálok?!?!- tombolt a folyosó közepén.
 Gondoltam.... csak...- dadogtam.
 Ne gondolj semmit, mindjárt megyek. Érted??? Vagy írjam ki nagy táblákra, hogy felfogd- üvöltött oda nekem.

Na jó- gondoltam- Eddig is nagyon ellenségesek voltak velem a lányok, de Maya mai kirohanása... Nemistudoooom....Miért utáltak meg?- gondolkodtam ofőin, miközben Mrs Flower ( hihihi ) Bennel próbálta felfogatni azt a nehéz dolgot, miszerint neki ma nem 5, hanem 6 órája lesz ( mint mindenkinek az osztályban...) - És Maya még nincs itt...- gondolkodtam tovább. Hát.... én szóltam, hogy fél perce van.
 Ariana!- fordult felém Mrs Flower- Megmondanád, hogy hol van Maya és Layla?
 Öööö, Layla beteg, Maya pediiiig..... A mosdóban van- hazudtam elég hihetően. Tudom, hogy nem bánt velem valami szépen, de akkor is ismerem. És akit én ismerek és kedvelek egy kicsit is, azt megpróbálom megvédeni.
 Jó. Remélem igyekszik. Layla-nak pedig add át, hogy jobbulást- mondta a tanárnő szigorúan.

Hmmm, csöppnyit elegem van abból, hogy rám mindig mindenki számíthat, persze ha nekem kell segítség tesznek rám... Ez történt harmadik órában is. Éppen sorban álltam valami kajáért a büfében, amikor be csöngetett. Maya fél óráig "csücsült a wc-ben" miattam. Rá csak legyintettek, mondván, ő tudja. Én pedig csakazértis meg akartam venni azt a szerencsétlen minyont, mert azt hittem felfordulok. És mi lesz belőle?! Kapok egy igazolatlan órát és az aulában elhelyezett puffokon ülök, mert Maya egyből beköpött. Kösz, Maya!!!

És a matekról még nem is beszéltem... Most már biztos, hogy megutáltak.